Rázós zenegép a W910i
További Cellanapló cikkek
Érdekes újításként jelent meg a Sony Ericsson mobilokban a giroszkóp, amely a készülék dőlését és elmozdulását fordítja le utasításokká, de alighanem a Sony Ericsson mérnökei is belátták, hogy ez nem világmegváltó ötlet. A W910i mobilban például zenelejátszás közben használható e szokatlan megoldás: a Walkman funkciógombot lenyomva tartva oldalirányba kell rázni a készüléket, és így előre illetve hátra lehet lépkedni a lejátszási listán. Hülye mozdulat, nem hiszem, hogy van olyan ember, aki a csuklója beteges rángatásával szeretné felhívni magára a figyelmet.
A számléptetés sokkal egyszerűbben megoldható a kijelző alatt lévő irányítógombok vagy a készülék oldalán lévő hangerőállító gombok nyomkodásával. A hangerőállító ugyanis hosszan nyomva tartva számléptetőként is működik.
Zenelejátszás és képek nézegetése közben hasznos a giroszkóp, mert amikor az oldalára fordítjuk a mobilt, magától megváltozik a kijelző tájolása. Sajnos pont ez a hasznos funkció nem működik mindenhol, például a böngészőben is a menüben kell átállítani a tájolást. Sokkal jobb lenne, ha nem a felhasználónak kellene kitalálnia, hogy mikor érdemes forgatni a mobilt. Persze az is látszik, hogy nagyobb méretű és felbontású kijelzőre lenne szükség ahhoz, hogy a menük és a programok elforgatva is jól nézzenek ki. (Vagy a menük elrendezését kellene igen alaposan átszabni. Bénán néz ki a "Lehető." menüpont.)
A mobil célközönsége egyértelműen az unatkozó tini, aki óra alatt unalmában nagyszerűen el tudja foglalni magát a készülék ide-oda forgatásával. Roppant szórakoztató például a mobil háttérképe, amelyről először mindenki azt hiszi, hogy ócska animáció, noha ezt is a giroszkóp irányítja. A készülék dőlésszöge határozza meg, hogy merre mozdul el a Nap és a Hold. Olcsó játék. Nyilván a fiatalokra gondoltak a tervezők akkor is, amikor három négyzet-milliméteres funkciógombokat is raktak a mobilra, igaz ebből van kevesebb, a gombok nagy része felnőtt kézzel is jól használható.
Ahhoz képest, hogy 3,6 megabites hsdpa, 2 megapixeles kamera, rádió, bluetooth, és nagy méretű kijelző is van a W910i mobilban, nagyon vékony, és ahhoz képest, hogy nem tartozik a különleges operációs rendszerrel felszerelt szuperokos mobilok közé, tele van jó megoldásokkal. Van stopperóra és időzítő, öt riasztás beállítható és mindegyiknél megadható, hogy mely napokon szóljon, a beépített diktafon pedig az egész memóriát felhasználhatja. (Ha ez nem így lenne, fejből kellett volna leírnom Wozniak szavait.) Persze előnyös lett volna, ha a mobil jobb minőségben (is) tud rögzíteni. Mint minden rendes Sony Ericsson-mobilban, ebben is van távvezérlő, amellyel a Windows médialejátszóját, prezentációkat és Windows vagy a Mac OS X egérmutatóját lehet irányítani a mobil irányítógombjaival. Eléggé meglepődtem, hogy még a Nokia N810 táblagépet is irányítja.
A böngésző viszonylag jó, de nem ér fel egy Opera Minivel, az rss-olvasó viszont kitűnő, és a legfontosabb hírfolyamok készenléti üzemmódban is megjeleníthetők, így a mobilra nézve azonnal láthatóak a friss hírek. Ügyes húzás a Sony Ericssontól a Fun&Downloads link elhelyezése a böngésző nyitóoldalán, ezzel ugyanis egy kis portálra jut a felhasználó, amelyen csengőhangokat, háttérképeket és minőségi játékokat vásárolhat. Nem kell a mobilszolgáltatói portálokon kóvályogni, aki tartalmakat akar, itt megkaphatja.
Kissé zavaros az SE-mobilok menüje, a szórakozásnál vannak a kreatív programok, mint a kép- videó- és hangszerkesztő, noha ilyen kis méretű eszközön ezek csöppet sem szórakoztató eszközök. Ugyanitt találhatóak a játékok is, amelyek közül a PSP sztárja, a Lumines Block Challenge nevű tetrisz-klón teljesen a hatalma alá kerített. Addig le sem tettem a mobilt, amíg nem jutottam el az utolsó pályára. Visszatérve a menükre: a kuszaságot növeli, hogy van egy Walkman menüpont zenelejátszásra, egy média menüpont zenék, fényképek és videók lejátszására (amelyek akár a szórakozás menüben is lehetnének), és külön van a rádió, noha régen nem okozott gondot a Sony-nak, hogy a Walkmanben rádió is van. A zenemobil egyébként jól szól, bár a gyári fülhallgatóval fölöslegesen erősnek éreztem a mély hangokat, még a sokat mondó Megabass bekapcsolása nélkül is.
A W910i jó zenelejátszó, jó telefon, de nincs benne semmi forradalmi. Kártyafüggetlenül körülbelül kilencvenezer forintért kapható.
A számléptetés sokkal egyszerűbben megoldható a kijelző alatt lévő irányítógombok vagy a készülék oldalán lévő hangerőállító gombok nyomkodásával. A hangerőállító ugyanis hosszan nyomva tartva számléptetőként is működik.
Zenelejátszás és képek nézegetése közben hasznos a giroszkóp, mert amikor az oldalára fordítjuk a mobilt, magától megváltozik a kijelző tájolása. Sajnos pont ez a hasznos funkció nem működik mindenhol, például a böngészőben is a menüben kell átállítani a tájolást. Sokkal jobb lenne, ha nem a felhasználónak kellene kitalálnia, hogy mikor érdemes forgatni a mobilt. Persze az is látszik, hogy nagyobb méretű és felbontású kijelzőre lenne szükség ahhoz, hogy a menük és a programok elforgatva is jól nézzenek ki. (Vagy a menük elrendezését kellene igen alaposan átszabni. Bénán néz ki a "Lehető." menüpont.)
A mobil célközönsége egyértelműen az unatkozó tini, aki óra alatt unalmában nagyszerűen el tudja foglalni magát a készülék ide-oda forgatásával. Roppant szórakoztató például a mobil háttérképe, amelyről először mindenki azt hiszi, hogy ócska animáció, noha ezt is a giroszkóp irányítja. A készülék dőlésszöge határozza meg, hogy merre mozdul el a Nap és a Hold. Olcsó játék. Nyilván a fiatalokra gondoltak a tervezők akkor is, amikor három négyzet-milliméteres funkciógombokat is raktak a mobilra, igaz ebből van kevesebb, a gombok nagy része felnőtt kézzel is jól használható.
Ahhoz képest, hogy 3,6 megabites hsdpa, 2 megapixeles kamera, rádió, bluetooth, és nagy méretű kijelző is van a W910i mobilban, nagyon vékony, és ahhoz képest, hogy nem tartozik a különleges operációs rendszerrel felszerelt szuperokos mobilok közé, tele van jó megoldásokkal. Van stopperóra és időzítő, öt riasztás beállítható és mindegyiknél megadható, hogy mely napokon szóljon, a beépített diktafon pedig az egész memóriát felhasználhatja. (Ha ez nem így lenne, fejből kellett volna leírnom Wozniak szavait.) Persze előnyös lett volna, ha a mobil jobb minőségben (is) tud rögzíteni. Mint minden rendes Sony Ericsson-mobilban, ebben is van távvezérlő, amellyel a Windows médialejátszóját, prezentációkat és Windows vagy a Mac OS X egérmutatóját lehet irányítani a mobil irányítógombjaival. Eléggé meglepődtem, hogy még a Nokia N810 táblagépet is irányítja.
A böngésző viszonylag jó, de nem ér fel egy Opera Minivel, az rss-olvasó viszont kitűnő, és a legfontosabb hírfolyamok készenléti üzemmódban is megjeleníthetők, így a mobilra nézve azonnal láthatóak a friss hírek. Ügyes húzás a Sony Ericssontól a Fun&Downloads link elhelyezése a böngésző nyitóoldalán, ezzel ugyanis egy kis portálra jut a felhasználó, amelyen csengőhangokat, háttérképeket és minőségi játékokat vásárolhat. Nem kell a mobilszolgáltatói portálokon kóvályogni, aki tartalmakat akar, itt megkaphatja.
Kissé zavaros az SE-mobilok menüje, a szórakozásnál vannak a kreatív programok, mint a kép- videó- és hangszerkesztő, noha ilyen kis méretű eszközön ezek csöppet sem szórakoztató eszközök. Ugyanitt találhatóak a játékok is, amelyek közül a PSP sztárja, a Lumines Block Challenge nevű tetrisz-klón teljesen a hatalma alá kerített. Addig le sem tettem a mobilt, amíg nem jutottam el az utolsó pályára. Visszatérve a menükre: a kuszaságot növeli, hogy van egy Walkman menüpont zenelejátszásra, egy média menüpont zenék, fényképek és videók lejátszására (amelyek akár a szórakozás menüben is lehetnének), és külön van a rádió, noha régen nem okozott gondot a Sony-nak, hogy a Walkmanben rádió is van. A zenemobil egyébként jól szól, bár a gyári fülhallgatóval fölöslegesen erősnek éreztem a mély hangokat, még a sokat mondó Megabass bekapcsolása nélkül is.
A W910i jó zenelejátszó, jó telefon, de nincs benne semmi forradalmi. Kártyafüggetlenül körülbelül kilencvenezer forintért kapható.
Rovataink a Facebookon